Koi díszponty ( nishikigoi )

Koi díszponty (nishikigoi)

A koi neve alapján akár egy keleti harcművészeti forma vagy étel is lehetne, de egyik sem, hanem a pontyfélék családjának legméretesebb és legszínesebb tagja.
Természetben él? társaival ellentétben a díszállatként tartott hidegvízi hal változatos szín? és hosszú élet? lehet. Feln?ve testhossza elérheti akár a 90 centimétert is. De nem csak a méretei bámulatra méltóak, hanem életkora is, ugyanis az igényeinek megfelel? tartással akár életre szóló társra is találhatunk benne, mivel matuzsálemi kort (akár 60 évet) is megélhet. A koi mérete miatt nem nagyon alkalmas akváriumi tartásra, jobban bejön neki egy kerti tó . Így esetleg unalomba fulladó kerti partik hálás társalgási témája lehet a gyönyör?, élénk színekben pompázó japán díszponty.

Tartás
Majdnem annyira könny? koit tartani, mint aranyhalat, viszont sokkal látványosabb. Nagyon praktikus lusta és elfoglalt gazdáknak, mert nincsenek túlzott elvárásai. Akár ridegtartásban is nevelhetjük: h?vösebb id?k jöttekor sem jön zavarba, hibernálja magát és téli álmot alszik. A téli id?szakon kívül 16-24 °C között érzi jól magát. Ekkor étvágya is jó, mely a testén élénk színekben tükröz?dik vissza. Igazi "konyhamalac", mindent megeszik, mindegy mivel kínáljuk: rovarokkal, apróbb férgekkel és csigákkal, de a reformétkeket sem veti meg és szívesen fogyaszt növényi táplálékot is. Tulajdonképpen azért sem haragszik, ha speciális táppal kínáljuk.
Ivaréretté 18-36 hónapos korában válik. Tavasszal, amikor a víz elkezd felmelegedni, lerakja ikráit. Ekkor kicsit felbolydul az élete, gyermekágyi depresszióba esik. Ez sajnos nem csendes mélázgatásban nyilvánul meg, hanem családon belüli er?szakkal és dühödt kertészkedéssel vezeti le a feszültséget. Ha nem akarunk kiskorú ellen elkövetett tettlegességet és gazolást a kis tavunkban, érdemes eltávolítani a kisebb lakótársakat, utódokat és az értékesebb növényeket, bár talán egyszer?bb, ha a dühöng? "kismamát" különítjük el. A nagyobb aranyhalakat és az algaev?ket nem kell féltenünk, ?k megvédik magukat.

Nyáron a tóban
Nyáron, az aktív id?szakban min?ségi táplálékot igényel, ami lehet friss vagy szárított, csak az a lényeg, hogy minden, számára fontos tápanyagot tartalmazzon, cserébe télen viszont egyáltalán nem kér enni. Mivel az étvágyával általában nincs gond, mi pedig szívesen etetjük, hiszen "olyan aranyos, amikor eszik", ezért könnyen elhízik és vágósúlyba kerül. Megel?zésképp naponta csak egyszer etessük, lehet?leg ugyanabban az id?pontban és a tó ugyanazon helyén.
Bizonyos környékeken nem mi vagyunk az egyetlenek, akik fokozott érdekl?dést mutatnak a koink iránt. Nem a koi-maffia és elvakult koi-kutatók lehetnek veszélyesek, hanem rókák és egyéb ragadozók. Az érdekl?désük nem kifejezetten tudományos indíttatású (bár ha a gasztronómiát külön tudományágnak tekintjük, akkor igen), ?k a koi táplálékpiramisban elfoglalt helyét vitatják. Az orvhalászatot megel?zhetjük, ha lefedjük tavunkat egy er?sebb hálóval. Ez egyébként is nagyon praktikus: még a lehulló levelekt?l is megvédi a tavunkat.
A koi szívós jószág ugyan, de azért vannak extra kívánságai: luxuslakosztály és min?ségi víz. Tulajdonképpen a megfelel? élettér kialakítása a koitartás egyetlen kényes pontja. A tisztántartást sz?r?berendezéssel és kisebb szök?kúttal oldhatjuk meg. Az ideális környezet kialakításához az is szükséges, hogy ne tartsunk benne több halat, mint amennyit a tó mérete lehet?vé tesz. Bonyolult matematikai képletek alkalmazásával a tudósok kiszámították, hogy kis koik esetében 2,5 centiméterenként 4,5 liter vízzel kell számolnunk. Tehát egy 12-15 centiméteres egyednek legalább 135 liter vízre és ezzel arányos territóriumra van szüksége.
Egy 90 cm-s feln?tt esetében pedig a minél nagyobb, annál jobb elvet kell szem el?tt tartani. A túlnépesedést mindenképpen kerüljük, hacsak nem koitenyészt?ként akarunk érvényesülni a díszállat-piacon. Ehhez viszont már célszer? csónakázótó vásárlásán gondolkodni. Ha mégis nagy a szaporulat, akkor vagy kib?vítjük a tavat, vagy pedig egy id?re megoldódnak az ajándékozási problémák: biztos minden barátunk és rokonunk szívesen fogad egy-egy színpompás koit. (Csak nem kell elárulni, hogy mekkorára n?.)
A nyáron el?forduló algásodást elkerülhetjük, de legalábbis csökkenthetjük él? növények és algaev?k betelepítésével. A növények a koi lakberendez? hajlamai miatt legyenek er?s szárúak és gyöker?ek.
Kis szök?kút beépítésével folyamatosan mozgásban tarthatjuk a vizet, ezzel növelhetjük annak oxigénellátását és el?segíthetjük öntisztulását. A biztonság kedvéért néha ellen?rizzük a víz ammónia- és nitráttartalmát is. A túl sok hal a nitrátszintet is növeli, úgyhogy már csak ezért sem jó, ha túlszaporodnak.

Téli tó
Ha a tavunk 85-90 centiméter vagy annál mélyebb, akkor a halunk nyugodtan aludhat benne téli álmot. Ha ennél sekélyebb, akkor már meg kell oldanunk annak f?tését, szigetelését, vagy a halat kell más helyre költöztetnünk télire. (Például egy mélyebb kerti tóba.) Amint a h?mérséklet drasztikusan elkezd csökkenni, a koi elbújik és legközelebb csak tavasszal látjuk újra. Ha a h?mérséklet 10 fok alá esik, már ne is adjunk neki táplálékot, ezzel is el?készítjük ?t a téli álomra.

Színváltozatok
A koit színe alapján alapvet?en két típusba sorolhatjuk: fémes (metál) és nem fémes. Ezen belül a különböz? színárnyalatok a határozó bélyegek.

Nem fémes:
Bekko - Fehéren piros vagy sárga fed?szín és fekete mintázat
Kohaku - Fehér alapon piros vagy fekete mintázattal (ez a legelterjedtebb színváltozat)
Taisho sanke - Fehér alapon piros vagy fekete foltok

Metál vagy fémes:
Hikarimono - Egyszín?
Hikari-utsurimono - Fekete és fehér, vagy piros, vagy egyszín? sárga

Koirajongók szerint mindegy, hogy milyen szín? a hal, csak egészséges legyen! Kezd?knek a sikeres koinevelés érdekében azt tanácsolják, hogy kizárólag aktív, élénk, jó étvágyú, színes és sérülésmentes halat vásároljanak. Az egészséges egyed mindig jól izmolt és mindenféle deformitástól mentes.