Tisztelt Koi-Farm!
Most találtam rá cikkíró pályázatukra, amire szeretnék jelentkezni. Nagy segítség lenne egy 3 000 Ft-os vásárlási utalvány, mivel idén tavasszal szeretnénk átépíteni a jelenlegi kerti tavunkat, így megosztom Önökkel saját történetem.
Kertünk kb. 4 évvel ezelőtt készült, korábban veteményes volt a helyén, de a sok vesződséggel járó zöldséges kiskertet szerettük volna egy apró oázissá varázsolni.
Meggyőződésem, hogy a víz jelenléte nélkül nem lehet teljesen harmonikus egy díszkert, erre pedig tökéletes megoldást nyújt akár már egy pici tó is.
Sokat gondolkodtunk a terveken, végül úgy döntöttünk, hogy a legegyszerűbb megoldást válasszuk, és kész tómedret helyezünk a kertbe. Bár tény, hogy ez a típus a legkönnyebben lefektethető, és gondozható, mára azonban kiderült, hogy szempontból nem a legtökéletesebb megoldás.
Választásunk tehát egy 1000 literes tavacskára jutott, amit sziklakerttel vettünk körül. Csak ki kellett ásnunk a megfelelő méretű gödröt, ami nagyjából követi a tómeder alakját, majd a meder behelyezése után az üregeket földdel kellett betömnünk. Erre a legegyszerűbb megoldás, ha egy kerti slaggal vizet locsolunk az üregekbe, miközben belenyomkodjuk a földet. A víz ugyanis minden hová eljut, a sár pedig szépen lassan kitölti a kisebb-nagyobb réseket a tómeder körül.
Figyelni kell azonban a vízszintezésre, amire egy ilyen kis tómedernél tökéletesen alkalmas egy egyenes léc, és egy ráfektetett vízimérték. Mivel a kész tómeder erős műanyagból készül, így a végleges lefektetés után már csak nagyon nehezen tudjuk korrigálni a vízszint-beli különbségeket.
Miután a fektetés megtörtént, következett a perem ízléses betakarása, ami a műanyag tómedreknél szintén nehezebb feladat, mint egy fóliás tónál, mivel itt nincs kialakítva folyamatosan sekélyedő szakasz. Mivel a mi tavunk köré sziklakertet terveztünk, így szinte a tó vízszintjével egy magasságig töltöttük a sziklakertet, ezzel elértük, hogy a körbeültetett növények a tóperem nagy részét elfedjék. A tó aljára nagyobb köveket, sziklákat pakoltunk, ahol a halak el tudnak bújni a kíváncsi szemek elől.
A szűrést egy kisebb teljesítményű kerti csobogó végzi, aminek a kosarába csupán néhány 100 grammnyi zeolit fér, így sajnos nem mondható elég hatékonynak, és nyáron néhány naponta takarítani kell.
A feltöltést követően néhány nap elteltével, miután a víz valamennyire stabilizálódott, jöhettek a növények és a halak. Kezdetben csupán egy tő tavirózsa, és 1-2 tő vízinárcisz került beültetésre, de ezek idővel szépen elterjedtek, és benőtték a kis tavat.
Mivel mindig is nagyon tetszettek a Koi-pontyok, így szerettünk volna belőlük néhányat, de már az elején rájöttünk, hogy az egy köbméter sajnos nagyon kevés ezeknek a nagyra növő, gyönyörű halaknak, így maradtak a kevesebb hellyel is beérő aranyhalak. Nekik már elegendő az 1000 liter, viszont mivel a műanyag tómedreknek a legtöbb esetben nincs igazán sekély zónája, így ezek a halak sem nagyon tudnak szaporodni, ellentétben a fóliás tavaktól.
A felsorolt hátrányai miatt úgy döntöttünk, hogy idén tavasszal lecseréljük a műanyag medencét egy nagyobb, fóliás tóra. Viszont hogy ne menjen kárba az amúgy nem olcsó tómeder, azt találtuk ki, hogy a jelenlegi tavat kiemeljük kb. 70-80 centi magasra, és abból egy vízesésen keresztül fog lefolyni a víz a fóliás tómederbe. A munkálatokat és az elkészült kertet dokumentálni fogjuk, és ha elkészült, megosztom mindenkivel.
Addig is várjuk a tavaszt!
