Kistavas Koi-Tartás

Kistavas koi-tartás

Az 1970-es években az Amerikai Egyesült Államok elnöke látogatást tett a Felkelő Nap országában. A japán vendéglátók elismerésük és tiszteletük jeleként két japán díszpontyot, röviden koi-t ajándékoztak az elnöknek. Az elnök furcsán méregette az élő és ficánkoló ajándékot, és mivel nem akarta a vendéglátóit megsérteni elfogadta a számára nem igazán értékes két halacskát. Ekkor az elnök egyik munkatársa hozzálépett és tájékoztatta vezetőjét, hogy mivel a két kifejlett díszhal értéke többszörösen meghaladja az elnök által elfogadható ajándékösszeg mértékét, kénytelen visszautasítani a japán souvenirt. Az elnök csodálkozva és hitetlenkedve nézett munkatársára és kénytelen volt a koik nélkül visszarepülni az Államokba... A japán díszponty – japánul nishikigoi, a magyar szaknyelv a koi elnevezést használja - a legrégebben háziasított halfajunk, a ponty egyik színes változata, hidegvízi díszhal. Kialakulási helyének Perzsiát és Közép-Ázsiát tartják, innen hódította meg Kínát és Japánt. Tenyésztése terén Japán a vezető hatalom, itt hasonló kultusza van, mint hazánkban a kutya- és macskatartásnak. A koi a japánok egyik szimbolikus jelleggel bíró, egyik legnépszerűbb háziállata: a siker, a szerencse és a hosszú élet szimbóluma. Japánban minden évben óriási érdeklődés kíséri, az ún. koi-show-kat, ahol a tenyésztők bemutatják legszebb példányaikat, és a győzteseket nagy tisztelet és megbecsülés övezi. Európában is nagy divat a koi, hobby kertek, parkok tavaiban nyújtanak lenyűgöző látványt és kikapcsolódást az embereknek. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy a koi kedvelt hal az akvaristák körében. Kisebb példányait akváriumban, nagyobb egyedeit kerti tavakban és medencékben gond nélkül lehet nevelni és tartani. A koi értékének meghatározásakor több tényezőt kell figyelembe venni. A legfontosabb a testfelépítés, melynek jól izmolt, erőteljes, deformitásmentesnek kell lennie. A másik értékmérő szempont - ami a laikus vásárlónak azonnal szembetűnő - a színezet és mintázat. A halak színe és mintázata alapján kategorizálják a színváltozatokat, mely szerint napjainkig több mint 100 színváltozat létezik. Ezen színváltozatok nagyrésze között csak a gyakorlott szakemberek tudnak különbséget tenni, de ez az a tulajdonság, ami a koi értékét nagymértékben meghatározza. Értékmérő szempontok Japánban a harmónia, méltóság stb., amelyek számunkra szinte megfoghatatlan, szubjektív értékítéleten alapuló tulajdonságok. A koi pontyok színezetének külön japán elnevezése van, amit a tenyésztők is általánosan használnak. Ezek pontosan utalnak arra, hogy az adott példány milyen színezettel rendelkezik. A legismertebbek: Kohaku (kohaku, piros-fehér, kétszínű), Ogon (ogon, fémes színezet, egyszínű), Sanke vagy Sanshoku (szanke, szansoku; piros-fehér-fekete, háromszínű). Ezenkívül a pikkelyzet is alapvető szempont a koi változatok azonosításánál. Négy pikkelyzet típust különíthetünk el: 1., Normál pikkelyes: tipikus normál ponty pikkelyzet; 2., Doitsu: pikkelyzet a hát és hasoldalon; 3., Bár: nincsenek „látható” pikkelyek kivéve a hátoldalt; 4., Gin Rin: normál pikkelyzetű hal, arany vagy ezüst – metál - színű árnyékoltsággal. Kohaku: a legelterjedtebb vonal szerte a világon. Jellemző színezete fehér alapon piros foltokkal. A legfontosabb értékadó szempont a mély vörös szín éles, határozott körvonalakkal. A kohakun belül is több színtípus létezik, ilyen, pl. a Tancho Kohaku, amely ma Japánban az egyik legkedveltebb színezettel rendelkező típus, mivel a test alapvetoen fehér, és a fejen található egy piros folt. Ez a színezet a felkelő napot reprezentálja, és hasonlít a japán nemzeti lobogóhoz. A fehér színnél a hófehér árnyalat a legértékesebb. Ogon: Erre a színváltozatra a fémes -metál- szín a jellemző, normál, doitsu vagy bőr pikkelyzettség. Az ogon színezetről általánosan elmondható, hogy minőségét a színek élénksége és a metálszínezet erőssége határozza meg. A legelterjedtebb alapszínek a platina, ezüst, arany és a narancs, melyekhez társul a fémes tükröződés a testen. Sanke vagy Sanshoku: Általában a Sanke elnevezést alkalmazzák, de használatos ezzel párhuzamosan a Sanshoku is. Két nagy csoportja van: Taisho Sanke (taiso szanke) és Showa Sanke (sova szanke). A színezetre három szín jellemző: piros, fekete és fehér, de néhány típusnál fellelhető a kék színezet is. Taisho Sanke: Színezete fehér alapon fekete és piros foltok. A Kohaku mellett a legnagyobb érdeklődést kiváltó változat a kiállításokon. A legértékesebb egyedek piros foltot viselnek a fejükön, míg a testen felelhető nagyobb fekete és piros foltok élénk színűek, élesen körvonalazottak. Fehér színnél hasonlóan a kohaku változathoz a hófehér árnyalattal rendelkező egyed a jobb minőségű példány. A halvány színezet és/vagy a pöttyözöttség értékcsökkentő. Showa Sanke: Alapszínezete fekete, vörös és fehér foltokkal. A színeknek tisztának, egységesnek, halványmentesnek kell lennie. Az értékes egyedek legalább 20 %-os hófehér színezettel rendelkeznek. A fehér színezetnek a fejen és a farokúszón is jelen kell lennie, valamint egy nagyobb méretű vörös foltnak a fejen. Természetesen a fentiekben felsorolt változatokon kívül számos színvariáció és típus ismert. Ezenkívül az egyes koi szín és foltszínezetnek megfelelően vannak szakszavak, melyek általánosan jellemzik a hal színezetét és az elnevezésében is szerepelnek (pl. Aka -vörös-; Ki –sárga; Sumi –fekete vagy Shiro –fehér). Sajnos a koi színöröklése napjainkig nem tisztázott. Ez azt jelenti, hogy ha két kohaku halat keresztezünk egymással, akkor az utódok között a kohaku színváltozat mellett különféle színezetű kis halakat találhatunk. Egyébként a kohaku az a változat, ami legnagyobb biztonsággal (~60%) adja át tulajdonságait, így színezetét is utódainak. Elmondható, hogy 40.000 ivadék közül kb. 20 egyed éri el minőségi szintet és továbbtenyésztésre kerül. A koi esetében, ellentétben az aranyhallal, nem kedveltek a különféle bizarr formák, az értéket az állandóság, a standard értékmérők (pikkelyzet, szín, foltosság) figyelembe vétele jelenti.